Toldy István: Pártjaink feladata a választások után (1869)

I. Mit jelent az "1848"?

— io — És a mi az utóbbit illeti, eltartott volna még tovább is, ha a kormány képes mindenben a birodalmi kancellár politikájának alapelvét követni. De a kormány-absolutismus tradítiói erösebbek valának, mint Metternich eszméi. Ezek sikerének első feltétele volt — de korántsem az egyetlen — a lehető legnagyobb csend és nyugalom Magyarország politikai életében. E század második évtizedében megdöbbentöleg sikerült e nyugalmat fentartani. Síri csend honolt Magyarországon. A kormány azonban nem tagadhatta meg kényúri múltját, s így a halálos csendet már 1820-ban megzavarta Barsmegyének egy felirata a censura viszszaélései ellen. A végzetes csend meg volt törve. S midőn 1823-ban a kormány ismét absolutistikus eszközökhöz nyúlt, hogy a diaetán kívül szedhessen adót és újoncokat, már a megyék nagy része felzúdult. Az 1823-iki oppositió egy betűvel sem volt más, mint a századok óta ismert sérelmi felszólalások. A hang merészebb, az irály szabatosabb, a dolog lényege azonban ugyanaz volt: a sérelmi politika új feljajdulása. E felszólalások még nem mutatták azt, mint ha a nemzet már öntudatával bírna azon kérdésnek, melynek megfejtésétől függ jövője. S nem is bírt vele. Tán azt sem sejtette még, hogy e kérdés már fel van állítva, s hogy a felelet reá elkerülhetetlen.