Toldy István: Pártjaink feladata a választások után (1869)

I. Mit jelent az "1848"?

— 28 — ványzása, mert ha a reform-mozgalom ez irányban marad, kevés évek múlva a feudális megyerendszer homokjában elveszett volna. Szerencsére nem így történt. Meglátjuk alább. A következmények mást hoztak. 1844-ben azonban a reform-mozgalom nem volt tisztában magával a követendő út iránt. De tisztában volt eszméi, céljai iránt; s növekedő hévvel, értelemmel és lelkesedéssel küzdött ez eszmék diadaláért. Az országgyűlés és megyék szószékein és a sajtóban szemben álltak egymással a conservativ és liberális elvek, más dolgok nem vegyültek a küzdelembe. Nem még azon szenvedélyes polémiákba sem, melyeket Széchenyi vitt Kossuth ellen. Amazok reformeszmék, ezek a modor és eljárás kérdései körül forogtak, az államjogi viszonyokat feszegetni senkinek sem jutott eszébe. A mozgalom jelleme nem változott. Mint mondám, a 40-es évek forcirozott megyei kultusa könnyen veszélyessé válhatott volna a szabadelvű haladásra nézve. Mert, ha az ellenzék teljesen a megyei omnipotentia politikájára adja fejét: ha e politika diadalmaskodik, az ország egysége tönkre megy, s az ötvenkét státusra forgácsolt nemzeti erő teljesen megbéníttatik.