Teleki László: Az orosz interventió Magyarországon : Diplomátiai okmányokkal bővítve (1861)

— 28 — kaország, keresztényellenes és vétkes, és minthogy az okirat szerint „ekét elv között középút nincs, minthogy az egyik fennmaradása, a másik halálát föltételezic% tehát Oroszország élete mindannak halála a mi nem Oroszország, s következőleg Oroszország élete egész Európa intézvényeinek halála. És még hiheti valaki, hogy Muszkaország feltette magában, Francziaországot meg nem támadni? Azt véli-e valaki, hogy Oroszország Európa többi constitutionális államáról, milyenek Angolország, Belgium, Hollandia, Spanyolország, Portugália, Svéd- és Oánországok, jobban, kibékitöbben gondolkozik ? De hiszen elég világosan szól a memoire : „Egy constitutió sem egyéb,mint a csalatkozások zöme, Európa történelme 30 év óta csak egy hosszú mystiíicátió, és valami nevetséges önhittség, a forradalmat a constitutió nálism us gúnyszülöttje által szeliditni akarni." Orosz elv szerint tehát, minden a mi nem absolutismus, forradalom. Oroszország következetes marad, és előre látható tehát, hogy mit várhatnak a constitutionális államok. És Ausztria. „Csehország, úgy mond a memoire, sohasem lesz előbb a magáé, migGaliczianem lesz megint Oroszország birtokában", Oroszország tehát arra számit, hogy Galicziát újból megszerezze, és aztán Csehországot is függetleníteni akarja ? Mindenki értheti, hogy mit akar ez jelenteni, valamint a memoirenak a katonai határőrvidéket illető része. „A törvényes souverain Oroszország" orthodox császárja, az egyetlen tekintély, melyhez imáiban fohászkodik." Megint ö! Miklós czár tehát már is császárjuk; még több, istenük! Ha ezek voltak Oroszország tervei és eszméi, még mielőtt létre jött az invásió Auszlriában, hát még most, az invásió után, mi lesz Ausztriából? És mit mondjon az ember Oroszország ajánlatairól Német- és Magyarországra nézt? De álljunk meg, a memoire azon helyei, melyek e két or-