Teleki László: Az orosz interventió Magyarországon : Diplomátiai okmányokkal bővítve (1861)

vak önteltségükben csak önérdekeikkel bajlódnak. Nem tudnak többé visszalépni, mert elkövetett hibáik bevallásának, systemájuk megváltoztatásának szükségképen elbocsájtatásuk volna következménye, s politikai pályájukat örökre föl kellene adniok. — Én azt hiszem, hogy ez a talány megfejtése: „A z önzőnek nincs hazája" vagy tán jobban mondva, hazája az egész világ, „ubi bene ibi patria". Orosz-e vagy osztrák, mit bánják ök azt ? Erről az oldalról hát nem számithattok védelemre többé Oroszország ellen. Ha az orosz interventiónak sikere van, Ausztria megszűnt hatalmas lenni! Ausztria csak névleg lesz császárság, melynek cabinetje titokban Szt. Pétervárról kapja ujmutatásait, s a pétervári kormánytól vezettetve, az innen adott irányt követendi; egy császárság, mely 37 millió lelket számlál s egykoron vágytársa volt Oroszországnak, az Oroszok gyámsága alá sülyed; ez lesz elkerülhetlenül eredménye annak a szerencsétlen interventiónak! Oroszország védelme és uralma egyértelmű; itt van Oláhország, bizonyságot tehet róla. Es mi lesz aztán Törökországból? Európa tanuskodhatik azon politikáról, melyet Oroszország ellene követett. Azt hiszi tán valaki, hogy Oroszország ezentúl ildomosabban fog eljárni ? — Úgy meglehetősen felhasználta az alkalmat, hogy az úgynevezett védelem ürügye alatt, a Dunafejedelemségekbe benyomuljon, hogy aztán úgy bánhassék vele, mint hódított országgal. Vájjon valószinü-e, hogy újra kiüríti, ha egyszer megszállotta Ausztriát? Es azon befolyás, melyet Törökország többi tartományaiban mindig megtartott, vájjon kevésbbé lesz-e veszedelmes, ha Oroszország, miután Ausztriát megmentette, azaz tökéletesen tönkre teendelte, Törökországot még egyszer akkora erővel, melyet aztán ellensúlyozni nem lehet, támadja meg mindenfelöl ? S képesek lesznek-e Törökország protestatiói