Teleki László: Az orosz interventió Magyarországon : Diplomátiai okmányokkal bővítve (1861)

_ 8 — Svédországban és ujolag a Dunafejedelemségekben Török­országgal szembe? Ha szemügyre vesszük a meghódított, feldarabolt és megsemmisített Lengyelhont. az ájuldozó Svéd­országot, Oláhország elnyomott részeit, melyek a legke­gyetlenebb despotismus járma alatt nyögnek, vagy ha Tö­rökországgali bánás-módját nézzük, és mindezt Miklós czár és eldödeinek eljárása következtében; mi jogosít minket azon felvételre, hogy Oroszország politikája és elve oly rögtön megváltozott, és az interventió következményei Ausztriára nézt szerencsésebbek lesznek? Nem, nem azért interveniál Oroszország, hogy valamely constitutiónális elvet fenn­tartson, hanem hogy a már meglévőt lerom­bolja, nem hogy Ausztriát megmentse, hanem hogy megadja neki a kegyelem tördöfését. De mit szóljunk az osztrák minisztériumról, mely elég vak, Oroszhontól segítséget kérni? Ez a cabinet, mely a leggyávább öngyilkosságot akarja elkövetni., meg­vetendöbb mint az a katona, ki félelmében az ellenség go­lyóitól átfúrja szivét, megfoghatatlanabb, mint az az esze­lős, ki félelmében a párviadaltól agyába ólmot bocsájt! Ez a kabinet, miután elég vakmerő volt oly útra lépni, honnan nincs menekvés, a helyett hogy azon áthághatatlan akadá­lyokat venné szemügyre, melyek körülötte feltornyosultak, a helyett, hogy az oly nyomorultan folytatott pályáról lelépne, a helyett hogy tévedéseiből kijózanodnék és a helyett hogy eszközöket keresne, melyekkel az általa okozott bajokon leg­alább résznyire segíthetne; annál marad, hogy a mon­archiát jobb megölni, mint kormányozni; még becsülete árán sem ijed vissza magának idegen szuronyok segítségével pár nyugalmas napot szerezni, és előnyösebb­nek tartja gyalázatába temetkezni, és az európai népek átkát magára vonni, elárulván hazáját, mint sem a megbánás árán megmentené.

Next

/
Thumbnails
Contents