Teleki László: Az orosz interventió Magyarországon : Diplomátiai okmányokkal bővítve (1861)

_ 8 — Svédországban és ujolag a Dunafejedelemségekben Törökországgal szembe? Ha szemügyre vesszük a meghódított, feldarabolt és megsemmisített Lengyelhont. az ájuldozó Svédországot, Oláhország elnyomott részeit, melyek a legkegyetlenebb despotismus járma alatt nyögnek, vagy ha Törökországgali bánás-módját nézzük, és mindezt Miklós czár és eldödeinek eljárása következtében; mi jogosít minket azon felvételre, hogy Oroszország politikája és elve oly rögtön megváltozott, és az interventió következményei Ausztriára nézt szerencsésebbek lesznek? Nem, nem azért interveniál Oroszország, hogy valamely constitutiónális elvet fenntartson, hanem hogy a már meglévőt lerombolja, nem hogy Ausztriát megmentse, hanem hogy megadja neki a kegyelem tördöfését. De mit szóljunk az osztrák minisztériumról, mely elég vak, Oroszhontól segítséget kérni? Ez a cabinet, mely a leggyávább öngyilkosságot akarja elkövetni., megvetendöbb mint az a katona, ki félelmében az ellenség golyóitól átfúrja szivét, megfoghatatlanabb, mint az az eszelős, ki félelmében a párviadaltól agyába ólmot bocsájt! Ez a kabinet, miután elég vakmerő volt oly útra lépni, honnan nincs menekvés, a helyett hogy azon áthághatatlan akadályokat venné szemügyre, melyek körülötte feltornyosultak, a helyett, hogy az oly nyomorultan folytatott pályáról lelépne, a helyett hogy tévedéseiből kijózanodnék és a helyett hogy eszközöket keresne, melyekkel az általa okozott bajokon legalább résznyire segíthetne; annál marad, hogy a monarchiát jobb megölni, mint kormányozni; még becsülete árán sem ijed vissza magának idegen szuronyok segítségével pár nyugalmas napot szerezni, és előnyösebbnek tartja gyalázatába temetkezni, és az európai népek átkát magára vonni, elárulván hazáját, mint sem a megbánás árán megmentené.