Teleki László: Az orosz interventió Magyarországon : Diplomátiai okmányokkal bővítve (1861)

képeni következményeit módosítsák, kik a társadalom jövője felett, melynek erösebb, tartósabb alapot adni óhajtanának, mód nélkül aggódva, a reactió oldalára hajolnak, valahányszor harczolni látják a forradalommal, söt azok is, kiket az 1848-iki mozgalom elárasztott, s e miatt nézeteiket, elveiket a szó teljes értelmében fölcserélték, és szabadelvűekből egyszerre buzgó védői lettek a rendnek, minden áron, barátai a rendnek s ha mindjárt azon elvek rovására is, melyekért egy életet küzdöttek át! És végül azok, kik soha se voltak egyebek mint ellenei a forradalomnak és absolutisták — az oroszokat kivéve, kivétel nélkül, — kivánhatják-e az orosz interventiót, s nem tekinthetik-e nyilvánosan inkább európai szerencsétlenségnek? Mégis csak különös volna, ha a barbarismusnak Európában követői akadnának, ha valaki csupa szeretetből a rend és csend iránt a társadalmi állapot kíméletlen felzaklatását, a törvények és intézvények bukását óhajtaná; — ha valaki népjog helyett a „ki az erösebb" ököljogát, s az összes társadalom végenyészetét kívánná! — Lehetnek ugyan emberek, kik nem akarnak a történelemmel egészben szakítani, kik visszasopánkodnak a régen- vagy alig-mult idő után, kik túlemelkedve a 48-, 30-an és 89-en, azon régi jó időkről papolnak, melyek az encyclopaedisták bölcselkedő korszakát előzték meg, de azonban átugranak a mi európai történelmünk egy évezredén, hogy ne kelljen tudniok sem nagy Károlyról, sem XIV Lajosról, sem 89-röl vagy Napóleonról, csak hogy a barbar-invasió szomorú korszakánál időzhessenek, és azon időket visszakívánhassák, hol sem társadalom, sem törvény, rend, vagy biztonság nem lelhető, — és mindezt csak a társadalom, rend és biztonság kedvéért — Nem, meg kell vallani, ez mégis igen sok volna! — Lehetne-e más eredménye, mint az épen általam felhozott eredmény, — az oroszok betörésének Európába? Nem hiszem, hogy valaki ezt tagadja, mert hogy ezt tehesse, be kellene 1*