Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)

Szépirodalmi dolgozatok. Mária emlékezete

— 71 — tátok, láttátok és éreztetek volna ? Nem történt veletek, hogy egy hölgyet megpillantván, mintegy megvirada lelketekben, s mintha nem épen kerestétek, de megtaláltátok volna, örvendve hangzék föl szivetekből: ő az, ő az! így érzett, igy volt meglepve, igy szerette őt meg minden, ki egyszer meglátá, mert őt meglátni és megszeretni egy vala. S mi testvérei is, még szinte gyermekek, némi bámulattal fuggénk nemesb alakán s hajlandók valánk őt úgy tekinteni, mint ki nem tartozik hozzánk, hanem közénk csak játszani jött s tőlünk ismét el fog tűnni, s különösen, hozzá a szomszéd ág, teljes hasonlatosságot vévén észre közötte és azon gyermek közt, ki házi képeink egyik madonnájának ölében mosolygott, s ez összehasonlítás által arczára és egész lényére szemeimbe új varázs ömölvén, a legragaszkodóbb és legártatlanabb vonzalmat kezdem iránta érezni. . . . Rég elmúlának gyermekéveim, de ez érzemény és e körülállás szelid sugárkint él emlékezetemben a múltból most is. Azóta soha nem láthattam az oltártáblák és szentképek szárnyas angyalait a nélkül, hogy egyszersmind ő reá nem emlékeztem volna. Képzeljetek egy szép virágbokrot egy zöld halmon, ilyen volt ő a földön; képzeljétek e halom felett kéken boltozni az eget, ilyen volt gyermeki élete. Örvendő s kedves megdöbbenéssel legeltek rajta szemei rokonoknak s idegeneknek, s minthogy az emberek hajlandók azt hinni, a szépnek az életben párja öröm és szerencse, jósolva mondogaták: e szép gyermekre szép jövendő vár!