Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)

Szépirodalmi dolgozatok. László emlékezete

— 64 — de öt mint halottat soha nem képzeltem. E sorsot férfikorunk távol végére toltam ki, hol az természetesen megjeleli. Gyakorta ábránclozám, vájjon ha ismét husz év elfoly, s köztünk a legifjabb is elérte a negyvenet, mivé válik a gyermeki viszony ? Állapotban mindenik, mit még egyikünk sem ismer, itt-ott fehérlő hajjal s emlékezettel az elmúlt mindenféle, derült és borús eseményekre, — ez rám nézve oly kedves varázszsal birt. S ime ő közülünk kidőlt. Ha majd mi hárman együtt lévén, az elmúlt napokról beszélgetünk, ő hiányozni fog valahányszor a sor rá kerül, és mi elszomorodunk. Valóban, hogy ő nincs, nekem e gondolat még most is oly idegen, oly megfoghatlan, hogy ha eszembe jut, a hideg és hőség megcsap, s fejem lecsügged, mint egy virág, mely halni készül. Utószor őt Bécsben, a mult májusban láttam. Még kérdem: kék köntöseidet miért nem hagytad az ezrednél, miért viszed haza? »Miért ne vinném, feleié, jobb, ha velem vannak.« Vagy talán ő már sejclíté, hogy többé-vissza nem fog térni ? Néhány perez múlva indult a hajó, sokáig néztem utána. 0 a hajó orrában álla hosszú fehér huszárköpenyében, márványszoborkint, csak göndör haja lebegett sápadt arcza körül, s köpenyének széleit fel-felkapdozta a szél, mint egy vitorla szárnyait. Visszatértemben a partról, oh! mint nem gondoltam, hogy őt akkor utószor láttam legyen ! Január 30-kái). Eljövetelem óta ősi házunkban mennyegző is és tor is volt. Kétségkivül mindkettőnek meglátom marad-