Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)

Szépirodalmi dolgozatok. Terésia emlékezete

__ 44 — alatt. Némán nyugszik ott. A szent mise naponkint mondatik a templomban fölötte, mintha mindenik, lelkeért is mondatnék ; az ének és imádság folyása pedig soha sem szűnik meg az örökké égő lámpa körül ; — ö nem vehet részt benne, de a zengés közben itt ő édesen, talán gyönyörködve is aluszik. * 0 engemet nem szült. De szülte azt, ki engem boldoggá tett. így sorsom csillagaként tünt ö fel fejem fölött Mióta nem ragyog fölöttem, életem keserű bujdoklás lett haza és szerencse nélkül. S azóta bujdoklám keleten, megjártam Ázsiát, közel voltam Afrika partjaihoz, a tengeren hán}rt vetett a vész, s most itt, a marseillei szép öbölben, egy szirttetőn ülök egyes-egyedül. Édes hazám ott van keleten, honnét a nap indulni szokott, imádó tekintetem felé fordul. De nem szabad meglátnom sem, számkivetett vagyok. Bevárom, míg eljő a szél, mely keletnek veszi útját, annak a fejedelmek nem szabnak sem ösvényt, sem irányt, az elviszi köszöntésemet boldogtalan hazámnak, és sóhajtásomat, imádságom s áldozatomképen leteendi a sírhalomra, melyben nyugszik: a legjobb anya.