Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)

Szépirodalmi dolgozatok. Terésia emlékezete

— 42 — életbe a nélkül, hogy vele érintkezésbe jöttek volna, ugy, hogy ők ketten mint szögletbe állított két tükör, a világtól távol is benne is, de csak egymás által gyönyörködhettek. Szobáikban, melyet ritkán hagytak el, ngy éltek ők, mint két méhecske, mely egy virág szűk kelyhében is hosszú időre talál munkát és élvet Vannak testvérek, kik test által levén összenőve ennek fájdalmait is, kéjeit is egyszerre erezik; ők lelkileg voltak ekképen összeforrva, együtt éreztek, együtt képzelődtek, együtt akartak ; — a szellemi rokonszenv volt ez legmagasabb mércékében, a szerelem volt ez legteljesebb és legtisztább összeolvadásában. Együtt találta őket az élet minden pillanata, a házon belül és a házon kívül, a kedv úgy, mint a bánat, a nap úgy, mint az éjjel. Együtt mentek részt venni az élet minden örömeiben és ünnepeiben. Együtt mentek sírni kedveseik sírdombja felett. Együtt virasztottak betegeik körül, mint két mécs? melynek egyike meggyúl, midőn a másik el-elfogy. Együtt osztoztak a ház gondjaiban, együtt készítették azon ezer apró családi terveket, mikből naponkint annyi teljesül, annyi elmúlik. Együtt jártak a templomba imádkozni, könyörögni. Együtt keltek, együtt feküdtek, együtt voltak hibásak, együtt erényesek, mert mindig együtt gondolkodtak, együtt éreztek, együtt és egyet cselekedtek. Okét az élet soha sem választotta el, csak a halál; de feltámadni ismét együtt fognak. Oh ! kedvesem, midőn te anyádat elveszted, a gondviselés által a legkeservesebb kínnak próbájára tétetél. Benne szellemed egy részét vonta vissza magához a te-