Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)

Szépirodalmi dolgozatok. Irénke emlékezete

— 104 — vidék, de annál vonzóbb, mivel a távolság szépítő ködén át tekintem. Még áll a vén tanoda, de ogyen kivül tanáraim mind elhaltak, alkalmasint gyermekem sem fogja apjának nevét ama sziklabarlangban fölkereshetni; ifjúkorom e szép napjaiból minden kincsem a szomorú viszszaemlékezet; vajmi nem hittem volna akkor, hogy engem is Rákóczynak nehéz sorsa érend ; s ti, kik ott most tanultok, mint egykor tanultam én, és az ifjú kebel tiszta kegyeletével meglátogatjátok váromladékának ama csonkatornyát kelet felé s ottan éjjelenkint egy szellőt nyögelni halltok, tudjátok meg, hogy az egy visszavágyó száműzöttnek panaszhangja. Február 17. Politikai pályámra, bár életemből az tizenöt egész évet vőn el, kevésb örömmel, sőt öröm nélkül emlékezem. Sok munkával járt s kevés eredménynyel, roppant fáradságba került s hálát nem arattam érte, sőt elleneim jobban méltányolták, mint elvbarátaim, kik a jót akarták, de nem ismerték, kik keveset gondolkodtak és sokat szóltak, kik közül a legtöbbet a nagy nap kicsinynek, a vész gyöngének, az áldozat oltára félénknek talált, kik a hazát s közjót gyakran csak pártjokban szerették, s gyanakodva, irigykedve nézték másnak magasb röptét, mint az apró madarak lármázva követik a sasét. Bár kevesb fényt árasztott nevemre, sokkal több kéjt nyújt nekem a hivatalok emléke, melyeket megyémbén viseltein, annyival inkább, mivel nálunk központosítás nem levén, a hivatalok kútfeje a szabad választás volt, s a választott maradván szülőföldén, rokonai, barátai, ismerősei közt, a hivatal e szerint a nemzetségi, családi, házi élet csendes és boldogító jellegét (typusát) megtartotta. Nagy megtisz-