Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 96 — kellett sülni a gránátnak. Magokkal Angliából hozták. Orsini volt a fő, a többiek kezében 'puszta eszközök. Mondják, a császár le van hangolva. Hivei dühöngnek. A sereggel dühös üdviratokat szerkesztetnek mellette s Anglia ellen. Két lapot elnyomtak, a lánczot e nemzet testén még összébb vonták. Különös, mig a nyilvános szózat dörög a gyilkosok ellen, a titkos szó mind mint megváltókat nevezi. Borzasztó hogyan el lehet nyomni egy nagy nemzetet. Ki egykor ez idő lapjait olvassa, nem fog mást olvasni mint undort a merénylet ellen, pedig az általános vágy egészen ellenkező. De ez hallgat mélyen, ki szólni mer bárhol s bármi szelíden, tömlöczre ítéltetik. Itt még a vélemény sem szabad, a gondolat sem, s e nép annyira megromlott, hogy lelkét is rablánczra engedte fűzni. Nem volna itt az idő megtágitani e bilincseket? Ha Napóleon békében akar uralkodni, egyetlen eszköz visszaadni e népnek erkölcsi becsét a szabadság által. 0 most csak mint gát áll, legyen vezér, ezt követik, azt szétzúzzák. Ki annyit tesz mint ő, az e hiu népet megnyerhetné, de engedje szólani s véleménynyel birni. Sok dicsőség, kevés szabadság, szabad szó, ez kell neki. De itt most semmi és senki nem szabad, még a levegő sem. Ennyire nép Nero óta nem sülyedt. Soha nem láttam egyénileg ily gyáva fajt. Ha lapjaiban nem szólhat, magát senki sem meri veszélyezni. A lapok most csak speculatio képviselői, azok tehát félnek, — s egész Francziaországban nincs ember, ki polgári kötelességét, önfelelőssége terhe alatt, teljesiteni merné. Ily gyáva nép nincs a föld hátán. A centralisatio tökéletesen megrontotta. Együtt mer nagyot tenni, egyenkint félénkebb a nyúlnál. Egy rendőrrel egész Párist lehet kormányozni. Minket 1848-ban két birodalom tiport