Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 74 — másutt vagy magán jár esze. Azonban kíváncsi, mmt Athenae polgárai azok voltak, kérdez untalan ki vagy? Eleinte feleltem ki vagyok, s mi vagyok, de mindig megbántam. Száműzött ne feleljen nekik, hideg kebelre talál nálok. Es hogy érezne veled, miután hazádról s dolgairól semmit sem tud? Ez az oka, hogy már 1850-ben a republika alatt sem kerestem ismeretségeket, azóta még kevésbé. Annyival inkább nem, mivel a republikánus még hiúbb, hidegebb, tudatlanabb. Természetes, nem igazi republikánus, véli magát annak, — ez egy mód szerepelni, kitűnni, de tele van mind azon előítéletekkel, miket imád a legitimista. A státusfőre nézve különböznek, a rendszerben nem. Szóval a franczia nyájas, de nem szives, szavaiban nemes, tetteiben nem, udvari a kifejezésekben, a lényegben nyers, egy egy szines tulipán illat nélkül, egy csinált virág, egy vaslemez, melyet a szin lágynak mutat; mindent igér, de semmit sem teljesít, első napokban elbájol édes modora, harmad napra undorodol tőle, nagylelkűt játszik pedig önző, egy nagy gyermek, bölcsőjétől kezdve haláláig katonásdit játszik, uniformisban jár már a nevelőben, mindenütt kitüntetésre vár, az iskolában dijt óhajt, az életben becsületrendet, öntudata neki nem elég. Ilyen a franczia nép, — legalább a párisi ilyen; nem ismerem a vidékit eléggé, de azt hiszem az jobb, mert a franczia fajban sok szellem és józan ész van, s ez a vidéken még romlatlan.