Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 72 — tinguer, Löwenbourg, Marquard stb. Azonban a párisi divatnak egész Európa adózója, az idegen kezek munkáját francziának vévén más nemzetek, — nem is képzelik, hogy maguknak hódolnak. Senki nem tagadja, hogy a franczia nemzetnek nagy érdemei vannak, hogy egy és más korban fő szerepet vitt, hogy Európa első nemzetei közül egy, de az minden esetre -nevetséges, ha magát legelsőnek hiszi, sőt mi több, önmaga hirdeti. És pedig ezt teszi. S most is azt mondja, midőn a rabok közt első, s nem egy más idegen hatalom, de egy kalandor, sőt öngyávaságának rabja. E nemzettel én ugy vagyok, mint a tehetségdus de szerfölött hiu emberrel, elismerem képességeit, de ha kérkedik velők, ha maga magát túlozva dicséri, s másokat gyaláz, elfordulok tőle, s hevemben azt is hajlandó vagyok tőle megtagadni, mi illeti. Kiben semmi sincs, és hiu, azzal könnyű bánni, az ilyen nevetséges egy carícatura, de kiben sok van, de még több hiúság, ez nehéz feladat, hiúságát ostromolván azt gondolhatnák érdemeit is tagadod. E népet XIV. Lajos és I. Napóleon rontá meg, a rendőrség, központositás és a dicsvágy által. Az első rabbá, a második a szabadságra alkalmatlanná, a harmadik hiúvá tette. Mint egyéneket roszul lehet nevelni, ugy lehet hamis irányt adni a nemzetek életének. Ilyen népnél, melynek az autonómiai kormányformáról sem fogalma sem gyakorlata nincs, támadhatnak Fournierféle rendszerek, nem az életet elemezik, hanem elmés theoriákat szőnek, melyeknek egy hiányok van: nem gyakorlatiak. Az embert kell venni ugy mint van, és vele igy is lehet boldogulni. Az élet itt a földön bajjal jár, a társas élet is, de az bizonyos, hogy annak van legkevesb hiánya, mely szabadságon alapszik. De