Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 69 — üzérkednek, Morny az orosz udvarnál követ, a császár kebelbarátja, a képviselőház elnöke, a Grand Central vasút elnöke, 23—40 millió hiányt hagy, ezért adták el a vasutat, hogy öl fedezzék; —Rouher minister, 1848-ban szegény ügyvéd, milliókkal bir, — Fleury hasonlókép, az első lovászmester, s ipjának 50 milliós bankot szabad alapitani, — szóval, a kormány emberei s tagjai mind spekulálnak, mintegy sejtve, hogy ez igy sokáig nem tarthat, tehát most az idő meggazdagodni. Nem a nemzeti gazdagság nagy, a speculatio az, egyesek roppant kincsre tesznek szert, mig a sokaság elszegényül. Mind ez egy ragyogó épület (tűzjátéki); lángol, ropog, ragyog, de mi hamar füstölgő vázlata fog csak maradni hátra. Jelszavuk : aprés nous le déluge. Ennek folytában nem kiméivé semmit, s a jövendőre nem számítva, nagy dolgokat is hajtanak végre. A Louvre, uj utczák, uj boulevardok, uj piaczok, uj séták, ezek érdemek, mik meg fognak maradni, ha Napóleon nem bigyesztené is föl a Louvre minden négyszöglábnyi helyére az N-betűt, s ha képeit nem küldözné is szélt minden községbe s minden közterembe. Ez határtalan és kisszerű hiúságra mutat. Különben ez bélyegzi minden műveit. Mit csinál és alkot: mind olyan mi szembeötlik, hatásra számit, nem a jóra. Nem arra költ mi a népnek kéj elmet és jóllétet ád, hanem mi a nemzet hiúságát csiklándozza. A munkás nép laka körül nincs elég s tiszta lég, vize sincs jó, vagy drága, sétahelyei sincsenek, utczái piszkosak, szűkek, — de ő a vizet a tengerbe tölti, a tágas utczákat tágitja, a gazdag városrész kéj elmeit szaporítja, hirt akar, s a hiu nemzetet hiúsága által akarja megnyerni. Nem számit roszul. Ha a sors időt enged neki, aligha meg nem fogja nyerni. E részben