Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 67 — tucci; neje spanyol; a törvényhozó test elnöke német, Schneider; — tanácsadói Casabianca, Bacciochi, Niewkerke, Pereire, Pietri, a rendőrség feje, . . . mind idegen nevek. A kevély és hiu franczia népet néhány idegen tánczoltatja, mint a medvét a komédiás. Ez a franczia nép sorsa, már a múltban is igy uralkodott fölötte Medicis, Hapsburg vér, és Mazarin s több idegenek. Lajos-Fülöp alatt 900—1000 rendőr Párisban alig volt. Most 6000 van, az átöltözteket ide nem számítván. Akkor nyersebbek voltak, mert a polgár, hol jogát érzette, ellenállt. Most mind nyájas, udvari, alázatos, — nincs alkalma parancsolni, impertinens lenni, minden meghunnyászkodik előtte. Ellenállni? kinek jutna eszébe. Minap egy birót (maire) elzárt egy csendőr (gendarme), bár az fölötte van; panaszt tőn a biró. Igazsága volt. De a csendőr fölmenteték, — mert bár a birónak igazsága volt, de a csendőr utasitását követte, s ettől el nem térhet. Sőt a csendőrnek joga van saját felsőbbjét feladni. Juhok népe a franczia, a legrepublikánusabb sem tudja hónát csendőrség és centralisatio nélkül képzelni. Teljesen meg van romolva. Megjavítani nem lehet, újra kellene teremteni, — mint a sánta Popénak mondá egy kocsis, kiszállva egy kocsiból megbotolván, s szavajárását mondván: Isten javítson meg, a kocsis rá azt felelte : uram, könnyebb volna újra teremteni mint megigazítani. E népben nincs más szenvedély mint: élvezni és szerezni pénzt. Tűrni nem tud, várni nem bir, ellenállni s akarni nem mer. Minden embernek módjában volna valamit próbálni, ki teszi? A katona fölebb menni vágy, az ügyvéd nyerni, a bankár gazdaggá lenni, a polgár békében élni, az iró hírt keres, a nép munkadijt, az ifjú kéjeket, — minden várja a messiást, de magát az előkészítés munkájára senki sem áldozza fel. E népből a pol-