Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 63 — Azonban midőn erről gondolkodnánk, 19-én reggel fájdalmat érez, bábát, betegőrnét hivők, s fájdalma, ha nem volt is súlyos, tartott másnap 20-án d. u. 2l/2-ig, midőn egy leányt szült. Neve: Gizella Lipolda, Klára, Berta. Keresztatyja Balassa István, Dina hű barátja éstámasza hon, és Csepcsányiné, Szemere Erzsébet — mivel ennek megigérte. Itt helyettes keresztszüléi lesznek: H. Ch. Debbeld és neje, kereskedő, s ritka jeles ember, jóakaró barátom, magyar barát, bár osztrák eredetű, és republikánus. Nem aprilban született Gizella, de pénteken. 23-án az I. arrondissementben beírattuk, tanú volt: Dembinszki tábornok és Debbeld. Minden a legjobban megy, jobban nem mehetne, ha az orvos szabályozhatná sem. Alig volt Dinának tejláza. O jól néz ki, alig látni rajta, hogy szült. Tele van örömmel, kedvvel, reménynyel. Mondá: Gizellában Iréné jött vissza, őt küldte vissza Isten, ő támadt föl. Ez eszméről Victor Hugó gyönyörű költeményt irt, valamely anyától hallotta, mert az anyában termett s teremhet minden szerető anya szivében. A keleti háború tisztán Napóleon műve volt. Az angol nélküle nem ment volna annyira, mint a béke i& az ő műve, az angol oly kevéssel nem elégedett volna meg. Oka nem európai érdek volt, ő nála nem, hanem dynastikus, egyrészről helyet akart foglalni a fejedelmek közt, másrészről a franczia nemzet figyelmét a belügyektől el akarta fordítani, s a nyerendő dicsőség által a hiu népet szolgaságában vigasztalni, kiengesztelni. A békét valóban itt nagy elégületlenség követte. Hadának csatáival nem foglalkozhatván, kezdte saját magát tapogatni, s kérdeni magától: vájjon ő, a hires nemzet él-e? Francziaországban ekkor oly nyomott volt a lelki atmosphaera, milyen a légi midőn egy csendes zivatar lassan közele-