Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 53 — rövidke beszédért 1000 fr. nem kér, de lefoglal, s midőn várakozásra kérem nem is felel. Valóban ha Boldin gazember, ki meglopott, ez egy nemtelen legény, ki meglopottat kifoszt. Nem tudom, történetes-e az vagy mi, hogy velem ekkép azok bánnak mindig, kik szinte republikánusoknak mondják magokat. Mi kellemetlen velem külföldön történt, vagy magyartól vagy franczia republikánustól eredt, s barátilag, részvéttel irántunk csupán a nem-azok viseltettek. Es ez igy történt kivétel nélkül. Végig megyek 8 éven, orvosainkon, ismerőseinken s ez észrevételt látom igazolva mindenütt. Az orvosok közt ott van Fleury, Dubois (császári orvosok), Rostán (orleansi), mind ingyen akart gyógyitani, s valóban mint barátok, — másrészről ott van Roth, Gruby, két magyar, szivtelen mindkettő, ott van Perry, Lalesque republikánus, Regazzoni emigráns s követeléseket formáltak túlzottakat. Ott van Boldin, a magyar, ki meglop, itt van a hires V. Lefranc, ki zsarol, s egyszeri beszédért 1000 francot huz a számüzöttön, — és itt van az orleansi érzelmű elnök, a legitimista előadó tanácsnok, kik megmentenek s felül rá becses barátságukkal tisztelik meg személyünket. Ezen mértéket alkalmazhatnám egyéb ismerőseinkre is, s mindenütt azt látnám, hogy a nemszabadelvü velünk érez, hozzánk szives, igyekszik szolgálni, a szabadelvű lop, csal, biztat és megszegi szavát. Nőmnek ez nagy diadal, ő nem szereti a republikánusokat, én pedig pirulok érettök, s habár elvem nem ingadozik, az egyénekben kezdek bizalmatlankodni, — azaz, a franczia republikánus különbözik más republikánusoktól, fejben az, szívben nem, olyan mint azon ur, kinek czimere nemes, lelke nem.