Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 28 — nyelvet is. Ezért' ő a Paskevics stábjához adatott 1849-ben, mint kalauz, mint olyan, ki az országot ismeri s a'nyelveket. Most elégedetlen, és sokat beszél. Egyébiránt a mindennapi kenyér köti a fejedelmekhez a katonákat, ifjúsága óta szolgálván, kénytelen volt 1849-ben is szolgálni, bár vérző szívvel. Egyet mást érdekest beszélt. Világos volt, ő is azt mondja, hogy az orosz tábor szelleme az osztrák irányában ellenséges volt. Velők oda küldött tisztekkel folyvást éreztették az orosz tisztek. Sőt gr. Zichyvel az osztrák kormánybiztossal is megvetőleg bántak, és gr. Szirmay Istvánt hazaárulónak nevezték, szemtől szembe. Mondám neki, miként Paskevics hadjáratát nem értem, mert ő Görgeit a legkönnyebben körülkerithette , s igen könnyen Kassa felé beszoríthatta volna. Ellenben Paskevics a helyett, hogy Miskolcz vidékén helyet foglal, onnan épen akkor vonul el, midőn Görgei közeledik. Én ezt soha nem érthettem: vagy a legnagyobb ostobaság, vagy szándékos akarat Görgeit kisiklani engedni. Janek erre azt felelte: igaz," ő mind ennek tanuja volt, olvasta a váltott leveleket, hallotta a tisztek nyilatkozásait, s tudja, a czél az volt: Görgeit elereszteni, hogy a más sereggel egyesülvén, Haynaut tönkre tegyék. Ezt óhajták, reménylék az oroszok, erre számitának, — akkor aztán mit cselekedtek volna? nem tudom, alkalmasint mind a két félnek föltételeket szabtak volna: a fejedelemnél mint segítők, a népnél mint pártfogók jelentek volna meg. Mint egykor a dunai tartományokban. Neki alkalma volt némely leveleket olvasni, miket az orosz tábornokok váltának, s mikből e terv kitűnt. írtam pár költeményt: Atyámhoz, Száműzött gondolatai, Goldsmithből is fordítottam.