Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 306 — oly szabad volt, mint szabad az angol. Soha nem engedtük magunkat a státus szörnyeteg s meddő eszméje által elnyeletni, mely mindenben minden akar lenni; mindig a státus fölébe helyeztük a nemzetet mint népfajt, és e fölébe a személyt mint erkölcsi lényt. Harmadik jellemvonása alkotmányunknak azon átalánosság (generalitas), mely törvényes intézkedésein kivétel nélkül végig leng. Ez egy oly philosophiai politikai tökély benne, mely azt minden más kortársain felülemeli. Mig más hódítók két codexet irtak, egyet maguk, mást a legyőzöttek számára, a magyarok önkényt ugyanazon egy törvény alá veték magukat. Egyebütt, a középkorban, személyes törvényhozás divatozott, azaz különbözött a törvény a fajok különbsége szerint, ellenben a magyarok kezdettől fogva a territoriális törvényhozást fogadták el, t. i. ugyanazon hon fiai ugyanazon törvényeknek engedelmeskedtek. Mutatják az évkönyvek, mikép Angliában, Spanyol-, Olaszországban s Európa csaknem minden állodalmaiban, ugyanazon országhatárok közt két nép két különböző törvényt ismert, egyiké volt kizárólag földbirtok, katonai rang, polgári méltóság, sőt sok helyen a házasság is tiltva volt két különböző, bár egyenlően keresztény népfaj között. Ilyen nemzeteknél tehát a törvények nem egyetemi, hanem inkább magán természetűek voltak, ellenben nálunk hóditó s legyőzött azon egy törvényes szabály alá tartozott, s ha az országunkban lakott összes népességet, különböző korban, különbféle osztályokra szakgatva szemléljük, ez elosztályozásnak több tekintet szolgált alapul, de egy nem, a faj különbség soha. De alkotmányunknak legfontosb jellemvonása, nemzetiségi szempontból, a megyei autonómia. E szerkezet egészen eredeti, mert mi ezt senkitől nem köl-