Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

- 24 potom a nélkül is borongó lévén, alkalmas valék búsulni, s kéjjel sírtam sírjánál, fájt is, és jól is esett. 15- kén anyósom halálának napja, kit Dináni méltán imádott, kit én méltán szerettem. Rá nézve talán jobb volt meghalnia, fiaiban nem volna öröme, leányát betegen és száműzésben látná. 16- án Dinám született. 20-án házasságunk évnapja, minek egyetlen kedves s élő emléke Mimi. Különös egy hónap, öröm és bú, jó és rosz váltja föl benne egymást, — az életnek hű képe, semmi egyéb; bölcső és koporsó, sirhalom és virág, öröm és búköny szomszédok benne. Ezért bajos az életet áldani, bajos átkozni, ma mosolyg, holnap ijeszt. De ép ezért Dina fél e hónaptól, s minden áron vissza akara jönni, csak betegsége gátolta, mert gyógyittatik, az orvosok javulást ígérvén ott, mint Ígértek itt. Egész márczius havában nem ment ki a szobából. Hozzá járult a Boldin esete, mi őt idegbeteg állapotában még jobban gyötörhette, ha ugyan lehetséges, mint engem kínzott. Eleinte nagy lelket tanúsított, t. i. mig a valót nem tudta, de a hir, kivált a rosz, nagyítva sgyorsan rohan, s azóta mindig sürget, imám meg a valót, én viszont, kiméletből állapota iránt, azt tenni nem merem. Csak 8-án irtam meg neki, miután a nagy rosz mellett némi jót, némi reményt is mutathattam fel. T. i. Házmán New-Yorkból, Ravenel Charlestonból irtak. A Dina 50 actiája még nem iraték át, és igy oppositióm elfogadtatott, azaz, ha Boldin vagy a ki tőle megvette, át akarná íratni, nem fogja tehetni. Ez tesz 28,000 frankot. A 30 actia eladatott, s a pénzt Ravenel elküldte, de Boldin utján, s ő elszökvén, a pénz a Syn-