Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 129 — után nagy szükségem van. Gyakran nyomnak házi gon­dok, s félek, eddigi állandó tapasztalásomból ítélve, min­denkáromra fordul, még a legjobb is, ha én veszem kezembe. Mintha meg volnék átkozva, a mit illetek, az megvesz, mint a dühös állat, — csak egy sükerült mindig, az mit végrehajtani tisztán, s egyedül tőlem függött, nem mástól, még a sorstól sem. Pörünk sem végződött Amerikában, azon részvé­nyek miatt, miket az a gazember B.oldini ellopott. Há­rom hónap óta mindig vártuk az ügyvéd levelét Char­lestonból, félve és óhajtva, végre e napokban jött egy levél, — három napig nem mondtam meg Dinának, sem nem mertem felbontani. Végre fölnyitám: a pör nem vétethetett fel, tehát 8—12 hó múlva fog tárgyaltatni, — kedvező azon hirecske, hogy a biró, ki első instan­tiában ellenünk mint egyes biró itélt, s ki a fölebb­vitelnél más hárommal fogott volna ítélni, szélütést ka­pott, s többé nem fog Ítélhetni. Tőle féltem, a hiúság nagy indok lett volna nála, a többi három tag vélemé­nyét, bár mi módon megnyerni. Otthonról semmi hir, csak hogy Balassa Emilia férjhez megy, s Pista megnősül. Nem fog-e barátsága Dina iránt megcsökkenni, s ügye iránt lesz-e a régi hű­séggel? Kinek családja van, annak több gondjai s kötelességei vannak. April. Az olasz kérdés mind inkább bonyolódik. Az bi­zonyos , Napóleon minden áron háborút akar. Azonban látja, miképen háborút sem az ország, sem Európa nem akar, tehát oly szerepet játszik, hogy a kihívás ne Szemeié. II. 9

Next

/
Thumbnails
Contents