Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

1859. Január. — Páris. Európa, mintha egy villanyos ütést kapott volna, megrengett. Napóleon újév napján Hübnerhez, az ausztriai követhez pár kemény szót szólt. A börzék leestek, a lapok fölriadtak, az olasz ügy napi kérdéssé vált. A telegraphok dolgoznak erősen, háborúról beszél a világ. Nem lehet különben. III. Napóleon öröklé I. Napóleon politikáját, kevésbé genialis ó', mint nagybátyja volt, de okosabb, ravaszabb, s talán a végórában szerencsésebb lesz. Emlékezem, hogy 1852-ben a coup d'étatkor én örültem. A franczia nép akkor mélyen sülyedt, s most is gyáván tűri a jármot, de Európára nézve én abból jót jóslék. Azon eszmém volt akkor, hogy ő mind azokkal háborút fog folytatni, kik nagybátyját megbuktatták. E jóslatomat láttam teljesedni midó'n az angollal szövetkezve a muszkát legyó'zte. S barátot csinált belőle