Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 119 — nem teljesítette. Hazafisága, szabadságszeretete, lelkiismeretessége a demokrat elvekért való küzdelemben, ragaszkodása a nemzeti ügyhöz, annyival csodálatra méltóbbak , mert egész életét az osztrák hadseregben töltvén, még sem habozott egy pillanatig sem hazája ügyéhez csatlakozni, midőn azt veszélyben forogni látta. Nagy katonai és tudományos képzettséggel biró ember létére, 1843 óta a magyar akadémiának is tagja, lángoló hazafisággal ritka tevékenységet egyesitett magában. Mindenütt kitüntette bátorságát, mint szónok a parlamenti küzdelmekben, mint katona a harczmezőn; de mindenek felett a jellem erkölcsi tulajdonai által tündökölt, az önzetlenség, igénytelen szerénység s teljes önmegtagadás által, szivesen háttérbe vonult, ha a közügy kivánta, s mindig jelen volt a veszély pillanatában; a veszélyes dicsvágy szomját ő nem ismerte. Mint magán ember, a legszellemesb modorral birt; kedélye vidám, zavartalan az élet minden körülményei s annyi sorsváltozások között; a fényes haderő élén ugy mint a számkivetésben Kutahiában, fehér fürtéi alatt is szive mindig ifjú maradt. Egy tekintetben szerencsésnek is mondhatjuk : soha sem voltak személyes ellenségei; még az osztrák hadseregben maradt régi bajtársai sem gyűlölték, bár harczoltak ellene; ellenkezőleg, nem szűntek meg őt becsülni és szeretni. Bizonyára nem birt egy Washington szerencséjével sem dicsőségével, de igen tiszta lelkével s nemes szivével. Jól esik remélnünk, hogy egy ily ember, polgár, harczos és vértanú, nem fog az idegen földben minden emlékkő nélkül nyugodni, legyen az bármily szerény, melyet minden igaz magyar, ki Angliában utazik, kegyelettel fog fölkeresni, — addig is, mig hamvai egykor, s talán mihamarabb, visszatérhetnek a régi sza-