Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 99 — esetre ugy látszik, borul az ég, előszelei e jelek, a kormány kezdi fejét veszteni, a lánczokat tágítania kellene és szorosabbra vonja. A helyett hogy a felleget szélesztené, még süriti. Mi fogott volna történni ? ez kiszámithatlan. A kormány hivatalos hivei számosak, a sereg neki le van kötelezve, az 1855-iki törvény szerint a kormány eszközölvén a helyettesítést, az ilyen zsoldosok száma 50,000-et meghalad, sok tábornok az ő egyenes teremtménye, de az is igaz, hogy a nép elkeseredettebb mint nem volt 1790 óta, ha nem szólhat is, érzi magában megaláztatását, a kereskedés megakadt, a budget súlyosbodott, a tul sok vállalat a íinanczeró't régen túlhaladta, — mindenesetre borzasztó s véres leendett a tusa. Annál inkább, mivel a kormány elbízván magát, a csapás véletlen s váratlan érte volna. Azóta ismét rendezi magát eló'relátólag. Külföldre mi hatása lett volna? az uj kormány föllépésétől fogott volna ez függeni. Annyi bizonyos, hogy Olaszországban kiüt a lázadás, nemcsak Nápolyban, Rómában, Lombardiában, de Piemontban is. S egy itteni előny visszahatott volna Magyarországra is. A muszka, ha ugyan tanult a múlton, bizonyosan fuvandotta a lángot, nálunk is, Törökországban is. Az angol Indiában és Chinával bajlódik, — igy a tűz egész Európát elönti vala. De mi sükerrel? ez kétséges, mert soha nagyobb fegyveres erővel a kormányok nem rendelkeztek. De ha 1848-ban, oly kedvező körülmények közt a szabadság megbukott, most miért ne győzhetne? Mindig a váratlan teljesedik. Békássy, hajdani vasi alispánnak s 1843-ki követtársamnak fia jött ide. Csinos fiu, ékesen öltözik, jó gyermek, szálas is, — de mi üres agyú, mi könnyüvérü, mint nem gondol sem a hazával, sem a múlttal, sem 7*