Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 79 — Fogoly, — és kormányzónak véli magát. Epen mint X. Károly, midőn Holyroodbul rendeleteket bocsátgatott ki. Görgeynek a dictaturát áltadja, mivel mellette már meg sem állhatott, népszerűsége mellett t. i., — és most maga jelenti ki, hogy azt törvényszerűleg ált nem adhatta. Akkor a kormány nevében mondott le, most a maga nevében akarja visszavenni, azt hivén a szerencsét ismét megkapta. 0 halállal fenyeget, — ki rab, ki más kegyelméből él; azokat fenyegeti, kik maradtak, az, a ki gyalázatosan megszökött. Megcsalta a nemzetet, — magára mondja az átkot. Ha Komárom áll, a haza mentve van, — nincs ha már K. elszaladt, ki nem tűrvén maga mellett nevet, erőt, népszerűséget, melyre, ha ő esik, hal, vagy bukik, a nemzet támaszkodott volna. En rendezvén magamat, három munkát akarnék bevégezni. 1. Therésia (napám) emlékezete. A forradalom áldozata lett. Nőmmel ő tett boldoggá. Kitka asszony volt. Bánátim kifejezésével nőmet vigasztalom. 2. A száműzött emlékezetei. Bujdoklásimat alakba öntve ugy irnék, hogy a hon maradiakban ébresztessék a bátorság, s a nemzetiség és szabadság érzete. 3. A magyar történetet irnám meg, 1527-től kezdve máig, azaz a Habsburg-austriai ház alatt, egész terjedelemben. Erre pár év kellend. Felhasználom a franczia s angol kútfőket. Az elsőt elvégeztem. A másodikrul gondolkodom. A harmadikra munkába vettem az előkészületeket. Különben olvasok, olvasgatok, végtelen, olthatlan szomjjal, — ki 1841 óta nem éltem, nem élhettem a