Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

ELŐSZÓ. Szemere Bertalan összegyűjtött munkái kiadását a száműzetésben irt Naplója közlésével kezdjük meg. Régibb naplói, mert a forradalom előtt is éveken át rendes naplót vezetett, elvesztek s eddigelő legalább még nem kerültek napfényre. S a hol a jelen napló megszakad, ott a férfiú munkásságának, szelleme összhangjának, értelme világának is vége van. Hiszszük, hogy az olvasó nagy érdekkel fogja olvasni e lapokat. Szemere mindig eszmedús, meggyó'zó'dései erősek, irálya megkapó, hatalmas. Csak igy papirra vetve is, mint naplóban, rendkivüli érdekkel bir mind a mit ir. De az olvasó azt se feledje el soha, hogy épen csak naplót olvas, és ne engedje magát Ítéleteiben megtévesztetni az olykor talán igaztalan Ítéletek által is, melyeket olvas. A közvetlen benyomások, kivált egy száműzött lelkében, az imádott haza elveszte fölötti lángoló fájdalomban, a hontalanság töprengései s kínai közepette, mi könnyen túl ragadhaták a keserűségre különben is haj-