Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)
- 67 — országban mint akasztófát, fegyvert, hóhért, árulót, ragadmányt, tüzet, mely a polgár vagyonát égeti, és seregét az idegeneknek, kik kegyetlenül gazdálkodnak a boldogtalan földön. Es nem találkoznék annyi millió közt a Nemesisnek egy karja sem, mely akar, mely talál? Annyi hazafi, annyi rokon, annyi barát közt? Jellachich, Haynau és a többiek mind kormányozni fognak? Haynau békében fog ülni az áldozat hátán? Jellachich büntetlenül követte volna el a kettős vétket ? Lehetetlen! A boszuállást ők magok gerjesztik. A becsületes népben költik az orgyilkolás indulatait. . . Itt volt Klapka Londonbul. 0 capitulált. Látta, tudta hogy halni kell vagy a hadi törvényszék, vagy a golyó által a harczmezőn. Ki ne választaná emezt mely dicsőséggel • jár?! Capitulált, megmenté az őrsereg életét. Hiszen capitulatio, dicsőséget benne nem látok. 0 is mondja, találkozzunk, és szóljunk a jövendőrűl. Mi? Alig vagyunk a szabad Európában nyolczan, kik akarunk tenni ismét. A többi, alig 10—20, alig várja az amnestiát, ha büntetés lesz is hozzá kapcsolva, csak ne legyen halál. A többiek, a legtöbb Viddinben van, és török földön lesznek körülirva. Nem menténk meg semmit, nem tudunk 1000 francot közvállalatra összecsinálni. Én próbáltam, már Orsován, nem sikerült. Más nem is próbálta. Tehát miről s kik tanácskozzunk? Arról, hogy Angliában és Amerikában valami összegyűjtessék? A magyar faj most lejárta pályáját, java le van ölve, vagy száműzve, és megfosztva mindenétől. 5*