Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

Két óra múlva elmentünk, teherhordó szekerén, Kalamakiba. Két órába nem került oda érnünk, fizettünk 4 pfrt. Itt hajót bérlénk Athénig 12 pfrtért, de mivel a hajós nem bánja 8—10 órával előbb ér-e oda, kikötém, hogy ha napfelkölte előtt a Pyrébe nem jutunk, csak 8 pfrtot kap. A szerencsére kellett bizni magunkat. Ha ellenünk lesz a szél, két nap is időzhetünk, pedig holnapután megy a gőzös Marseillebe, — szárazon, később ugyan, de bizonyosan elértünk volna. Istenben bíztunk. A szél jól lengedezett. Éjjel még jobban. H. len a hajóban, én a födelén feküdtem. Megkerülvén Salamin szigetét, hol Themistokles győzött, nap felkölte előtt a Pyrében valánk. Az éj szép a tengeren. Tiszta, derült a menny tömérdek csillagaival, a szellő langy mint egy szives sóhajtás, itt-ott tűz csillog a partokrul, s ritkán egy-egy hajó lebben el mellettünk vitorláival mint egy fehér kisértet. A kormányos s a matróczok dúdolgatva dalolnak, dalolják azt az egyhangú, lassú, keserves dalt, mely változataiban is ugyan az, s minden keleti népeknél eltérjedettnek látszik. De nincs pompásabb a lapát és hab játékánál. A hab megtörése a hajó oldalába millió szikrákat s csillagokat idéz elő. Csupa ragyogás, merő fény, tengere nem a viznek, de a tűznek, mely fénylik, csillagokat szül, pezsgve és játszva. Corinthban ismét találtunk két magyart, kik Velenczéből menekültek ide. Havonkint kapnak 21 drachmát és élelmet.