Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

A hegyekről látni ez öbölt, az argosi öbölt, gyönyör volt. A tenger hol be volt huhukolva, hol csillogott fényesen. A hegyek és szigeteken ködfátyol lebegett, mely tündéri könnyű szint és természetet adott azoknak. Hajnalban, a nap felkölte előtt kedves látvány egy öböl, mint egy áltlátszó fátyollal eltakart világ, lakói nem látszanak, várja az ember a nemtők lebegését. E szép, e szellemi világnak más lakói nem lehetnek. Astrosbul egy hajón elindulván, az igért 2 óra helyett 5 óra múlva értünk Naupliába. Ez nagyszerű kép közelről, Palainéd szirtével és erősségeivel. Argos áltellenben meglepő. Ez az argonauták helye, ott uralkodott az ős Agamemnon. Nauplia, Athén után, a legnépesb város. De körül sem nézhettem. H. mindig nyögött. Csak az orvos jelenléte vigasztalta meg. Ez embert az orvos puszta szóval megölheti és meggyógyíthatja. Két óra múlva kocsin mentünk el. Egész Görögországban csak itt és Athénben járhatni kocsin. Nem egész 2 Y2 óra alatt elértünk Mykén mellett Kharvati khánba. A hűtelen kalauz fizettetett velünk 25 francot. Útközben Tyrinthe mellett esék elmennünk. Alacsony halmon épült vár, még a cyclopsi korbul. A kivagdalt szirtek egymásra rakvák czément nélkül, a közöket apróbb kövek töltik be. Rendesen nagy, roppant darabok. Az épités első kísérlete. Pausanias már romnak irja le, •— ugy hever ma is mint az ő korában. A khánban a puszta padlaton hevertem, három göröggel, két olaszszal. Ittam keveset a fenyős borbul, melynek ize mint az orvosság. A mint lefeküdtem, ugy ébredtem fel.