Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 42 — vetnek, néha tanácskoznak, a mint eszökbe jut, — mi pedig erről tudást sem veszünk, mintha süketek és vakok volnánk. Az idegen itt csoda. A nép igen kíváncsi, mint hajdan volt. A hol mi ketten eddig jártunk, ott magyar alig utazott. E tanyahelyet onnan lehet megismerni, hogy áltellenben van egy völgyben valami malom, s e felett látni két, sőt három éles hegyormot, mely a Vostitza felől jövőnek szemébe tűnik. Octob. 9. Heggel mihamar találtuk a baloldalon Tripotamos nem omladványait, hanem helyét, a hegyet, melynek két oldalán folyt le a kőfal. Alapjai itt-ott látszanak. Nagy darab kőszikladarabokbul, de rendes alakban faragvák. Egy elhagyott kolostor mellett most is hevernek oszlopdarabok. Kalauzunk az Aesculap templomábul valónak állítja. Egyébiránt neki minden oszlopdarab „un moriument", minden téglaomladék „romaine", minden barlang és lyuk „une grotte antique". Utunk egy része ma is igen nehéz volt, mint tennap. Isten őrzi életünket és lovunk biztos lába. Keggelizénk egy vízforrás mellett, szőlőhegyen. Volt ugyan egy ház is ott, de az zárva volt, mi udvarán ütöttünk tanyát. Délután elvégre némi sikra jutánk. Csaknem folyvást erdőben utaztunk és árnyékban. Es itt többnyire cser- s tölgyfákat lelénk. Nagy része szép fiatal növés.