Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 348 — fogadni el, sőt nekünk megmondani; — természetesen Dembinszkinek kiadtuk az utat, és a szobaleányt a rendőrség által vezettettük ki a házból. S Dembinszki talán megszégyenlte magát? Nem, sőt dicsekedve ismerte el. . . . Ez és sok egyéb mutatta, mi mélység szélén állt Jolán, Dina sokat szenvedett e miatt, de Jolán is, s én éreztetém vele nehezteléseni egész súlyát. . . . Igyekszem, hogy hónába térjen vissza. December. Jerney is meghalt, történet- és régiség- búvár, ki szorgalmas, vállalkozó ember volt, s még többet tett volna, ha vagyoni állapota megengedi. Óhajtott a régi Magyarország felfedezésére menni, de Oláhországon tul nem mehetett. 1848-ban én a statistikai hivatal tagjává neveztem volt ki. Tavaly Jászay Pál halt meg, ki Teleki Józsefnek történeti búvárkodásaiban jobb keze volt, s kinek e mellett alkalma lőn 1000—1500 iv eredeti, részint titkos históriai okleveleket a bécsi császári levéltárokban lemásolni. Meghalt mielőtt összeállíthatta s felhasználhatta volna. Már az előtt halt meg Jancsó, erdélyi régiségbuvár, kinek gazdag kézirat-gyűjteménye volt. Sülyedünk, sülyedünk, ugy a politikai mint az értelmi téren, dőlnek oszlopaink, s helyökbe ujakat nem látunk emelkedni. A lengyel emigratiót is nagy csapás érte, Miczkievicz Ádám, legnagyobb költője a lengyel népnek, Konstantinápolyban meghalt. A tér tisztul az autokraták előtt, hogy akadály nélkül haladhassanak czéljaik felé. Igaz, Miklós megdöglött mérgében, mint a sátán meg-