Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 325 — naikép használja. Minden dolog, minden állapot, minden lét sem jó, sem rosz, vagy alig jó s alig rosz, jóvá s roszszá az ember által válik. Némelynek a sok is kevés, másnak a kevés is elég. ... A párisi expositió, mely május 15-én nyittaték meg, elvégre rendbe jön. Azt meglátni sok idegenek érkeznek, de nem annyi, mennyit a nyerekedők szomja várt. Magyarok is érkeznek, itt volt Batthyány Lajosné is, ki Dinát meglátogatta, s Ő viszont. Itt volt Németh Lajos, volt udvari ágens, ki sokáig nem mert hozzánk jönni. Apponyi, Wirkner teremtménye, udvaronczok kegye gazdaggá tette pár év alatt, elv s bátorság uélküli ember, a forradalom alatt elbujt, s most ellene van az udvarnak és ellene a forradalmiaknak. Ilyen ember nekem nem nagy öröm volt. Többet tudtam Dapsytól, Gömörből, ki cseles, eszélyes, óvakodó ember, ki szirt és örvény közt átúszott ügyesen, de ki azért gyűlöli a zsarnokot és rokonszenvet érez azok iránt, kik a szabadság áldozatai lőnek. Tőle sokat tudok, annyival inkább, mivel azon vidékről való, honnan én is vagyok. Vele volt Juhoss, emigráns néhány év előtt, ki megjárta Californiát, s utóbb amnestiát kérvén, hazatért. O tehetős bányabirtokos, s mint a szomolnoki bányatársulat képviselője jött ki, bár francziául szót sem ért. Jó ember, finom, udvarias, de kissé zavaros. Itt volt Bém is, fiatal művész, ki mint ilyen utazik. Es Zsedényi Eduárd, az udv. tanácsos, szónoka 1843-ban a kormánypártnak, s most elégedetlen mint mi, mint, szerinte, az összes aristokratia, mint a nép, inkább sem mint 1848-ban. Mondja, a császár az oroszhoz hajlik, de nem a minisztérium, s e két ellenkező akarat egymást paralysálván, következése azon kétes politika,