Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 22 — A házikóbul egy nő lépett ki . . . Gyönyörű nő volt . . . Mintha Pindar dalaiból támadt volna . . . Mindnyájunkat meglepett a jelenet. Annyival inkább, mivel Görögországban szépek vagy kevesen vannak, vagy ritkán mutatkoznak. Láttunk egy régi aquaductot is . . . Különben Thébe, a régi nincs (két római torony áll), róla az utódok is elfelejtkeztek . . . Octob. 1. Korán indultunk el. Mennél magasbra értünk, annál nagyszerűbb tájkép tünt fel szemeinknek. Itt már jobb a föld. A szőlők hegyoldalban vannak. Épen most foly a szüret. Lovak és szamarak, hosszú sorban, kecskebőr-tömlőkben emelik haza az édes bort. Mihamar egész hosszában előttünk nyúlt el a Kytheron . . . itt-ott erdős hegy, nem magas de egyenlő . . . Messzebb a Penteli kéklik . . . Kytheron alatt Platéa városka, hires város hajdanában. Nyugot felé Helicon magasb csúcsa emelkedett. . . Előtte s mellette a sok hegyű Zagora . . . Ezen tul Parnass, kopasz fővel, közel a kék mennyhez. Itt vagyunk a Muzák honában. Annyi költő énekelt róla és oly kevés látta . . . Nem ád e vidék nekem semmi különös ihlést, azt magammal hoztam még az ifjúkor álmaiból ... A költők dolga megszentelni valamely földet . . . Isten csak teremti . . . Balaton vidékét így szentelte meg Kisfaludy. A többi még. költőjére vár. E látpontrul messze látni Germanost, odább a peloponesi hegyeket, Parnasstul pedig jobbra az acharnaiai