Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 290 — A nyár, egészség tekintetében, Lipoldámra nézve nem roszul folyt le. Ha voltak is napjai, melyeken nem szenvedett, sőt volt egyes egész hét is, folyvást vévén a hidegviz-fürdó't az itten divatos alakokban, ment a bajtól soha nem volt, azonban ő megelégszik azzal, ha legalább szabad napjai, sőt órái vannak. Az emberi természet olyan, előbb jó egészséget kiván, aztán megalkuszik tűrni kisebb szenvedéseket a nagyobbak s folytonosak helyett. O május 15-től a hidegvizrendszer szerint élt egész octob. 18-ig, ez már a 3-ik nyár, melyen ekkép gyógy ittatik, enyhitett fájdalmain, de nem gyógyult ki. A mint az ősz jön, visszatérnek szenvedései, talán most kevésbé mint évek előtt, de visszatérnek, miből az következik, a hidegvíz vagy legalább a mint az itt alkalmaztatik, őt meggyógyítani nem fogja. Mióta Irénke meghalt, minden kigondolható ápolás daczára, azóta Lipoldám félti Mimit, ki egészséges ugyan, de nem kövér, éjjel feje izzad, és egy idő óta valami folytonos náthásságban szenved. Ezért vettük a douchegépet, melyhez Mimi nehezen szokott, de később megkedvelte, s augustus óta a Fleury-intézetbe járt, s ott anyjával hideg esőt napjában kétszer vett. Azóta nem izzad, kevésbé náthás, hizik is. Es oly bátor, hogy már reggel maga sürgeti menni a fürdőbe, ámbár már hideg van, a dér fedi a házak tetejét, ugy hogy Dina maga kedvetlenül megy a fürdőbe, de Mimi veszi örömest, mintha az valami kedves dolog volna. Visszajővén onnan, én futkározom vele, hogy megmelegedjék, mi neki egyszersmind mulatság. Egyébiránt ő tanul, olvas, ir, számol és több darabot játszik a zongorán, élénk mint egy örök mozgony, éles s átható eszű, korántul az, s nekünk benne, nemcsak mivel egyetlen, nagy örömünk van. O életben, kedv-