Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 155 — mány oszlopai közé tartoznak. Értekeztem vele, mi hasznát vehetné e viszonynak, ő maga belátja azt, mert ő okos és eszes ember, hanem erélytelen, sürgetni kell. En azt tartom , a mostani franczia kormány egy forradalmi elem, ha az Európát lángba s tűzbe nem boritja, elvesz maga is. Nem azt fogja tenni a mit akar, hanem a mire a gondviselés eszközül kiválasztá. Egy mennykő, egy villám, mely a világot felgyújtja s leégeti, hogy annál szebben épüljön újra. A reactio azonban uj-uj foglalásokat tesz. íme a franczia respublika hova sülyedt, Muszkaország- és Austriával karöltve jár. Piemontban az alkotmányszerü ministerium ingadozik. Spanyolországban co^p d' état-t emlegetnek. Austria az 1849. martiusi octroyált alkotmányt eltörölte. Belgiumban a klerikális párt napról ^ napra merészebb lesz. Angliában Palmerston megbuktatott, Russell a királynéval őt letétette, vagy inkább az északi hatalmaknak őt feláldozták. Az igaz, mi hamar utána a whig - ministerium is megbukott, s lőn t o r y -ministerium. íme az 1848-ki mozgalmak mi véget értek. En nem látok benne semmi aggasztót a haladásra nézve. Középúton tartózkodva a hatalmak elaltathatnák a népeket, kevesbért nem kezdenének harczot, de ki mindent elvesztett, az érette mindent koczkára tesz. En csak azt látom, hogy a pohár sebesen telik meg, csak azt látom, hogy mint a népek 1848-ban a história tanúságának hasznát nem vették, ugy most a fejedelmek nem lőnek okosabbak, s a mit csinálnak, az a múltnak újra kezdése. Dinám nem egészséges, de nem is szenved. Mimim fejlik mint rózsabimbó, szép szinnel, s ugyan annyi illattal, mint szépséggel. Csacskább, mu-