Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 146 — járását részletesen ugy ismernék mint én, csaknem azon eredményre jutottak, abstractio utján, a melyre én jutottam, így az Examiner, mely barátjai közé tartozott, » igy a Journal des Débats, melynek főereje a kritika, igy sok amerikai lap is. Kezdik komédiásnak, camaeleonnak, charlatannak, hypokritának nevezni, mert látják, hogy mindenütt azon elvet vallja a mi ott népszerű, mindenütt a többségnek hizeleg, alázatosságával gőgösködik, mindenben a színpadi hatást keresi, mindenben a külszint igyekszik megtartani, szerény és dicsekvő, gyáva és bátor, népies és fejdelmi, hideg és enthuziasta, — szóval ő hasonló azon színészhez, ki szülővárosában imádtatván, nagy elbizakodással lép fel a főváros (e világ) színpadán, és egyszerre rá ismernek az egyoldalú művészre. Batthyány levele és az enyéim az észak-amerikai lapokban szinte körutat tesznek, és nagy hatást tettek; sajnálatos, hogy a reactionáriusok is rá támaszkodnak, de mi arról nem tehetünk. Az igazságot, hogy elleneink is fegyverül használják, az nem ok azt elhallgatni. Az emigratióban nagy meghasonlás van. Kossuth nem-barátai, sőt ellenei is hódolni mentek hozzá, midőn látták roppant népszerűségét. O annál gőgösebb lőn. Azonban két hónapra dijt adott az emigratió tagjainak. Elfogadták azok is , kik a magokéból havonkint 700—1000 francot költhetnek. Mennél több milliókat emlegetett begyűjthetni Kossuth, annál inkább szaporodtak barátai. Teleki is összeköttetésben maradt vele, bár nekem azt irta: „engedjük menni, hadd járja le magamagát", mi bizony nem hazafias gondolat, mivel én azt akartam volna, hogy miután ily szerencsével lépett föl, am használtassék fel, velünk egyetértvén, és nem