Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 135 — Itt találkoztam Jósika Miklóssal, Ludwiggal, Fejérváry Miklóssal, — ez radikál ellenzék volt mindig, most eladván szép vagyonát, nejével s gyermekeivel kiköltözik Amerikába. Kieresztek ? Igen, mivel a forradalomban oldalt állt. Miért tette azt ? Mert kimondhatlan fösvény, birtokát féltette. Hanem most, miután a hazát megmenteni nem segitett, maga-magát számkiveti. Elvégre Dinám megjött 25-én, egészen meghizva a sok fördő után. Vele jött Mimi, őt a betegség megfogyasztá, Jolán húgom, és Balassa Emilia. Az ünnep miatt itt minden végtelen drága volt. Egy nagy szoba, üres, 3 ágygyal, 15 franc naponkint. 27- én elmentünk Londonba. Nem volt épen vész, de azért mind a három fejér személy érzette a tengeri betegséget. Dovernál volt némi kellemetlenség a vámon, Dinának ékszerei voltak; azonban a vámos megtudván hogy magyarok vagyunk és kik: sem nem fizettetett, sem nem deponáltatta. A Pulszky ezüstje még most is deponálva van, — nem akar fizetni. 28- án délután értünk Londonba. Mayerhez mentünk. Még csak ezután kerestünk szállást,, messze a Regentpark körül. 4 szobát kivettünk 30 shillingért, hetenkint. . . Oclober. 1—10-ig voltunk Londonban. Kellemetlen napok voltak ezek. Nem azért mivel folyvást esett az eső, hanem mivel Dinám alig látta kétszer a roppant Exhibitiót (kiállítás), a tavalyi fejfájdalom előkapta, és kénytelen volt feküdni és szenvedni folyvást. Mit sem látott, mit sem élvezett, sőt még szenvednie kellett. S miatta