Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 130 — fordítva rendelte vala a sors, még rettenetesb volna rám nézve. Kell szembe nézni minden lehetőséggel, ez edzi az embert. Ki fél attól, az összerogy ha bekövetkezik a veszély. De az lehetetlen, hogy mi számkivetésben haljunk meg, haugyan van még néhány esztendőnk élni. Ott van ugyan Rákóczy sirja, és társaié, messze földön száraz hant födi, de a XIX. század egyhez sem hasonlit a múltban. Óriás léptekkel halad az idő és emberiség. A nemzetiségek összerohantak, — eljön a szabadság és kibékiti őket. A fejedelmek élet-halál harczot kezdtek a népek ellen, — a diadal kikerülhetlen, és lehetetlen hogy a diadal ne az emberiségé legyen. Itt van a franczia respublika, mint egy pompás tölgy, árnyékában nem tenyész semmi a mi napfényből él, de mint jel szemébe szökik a népeknek messzire. Boldogtalan magában, rém a fejedelmeknek, zászló a népeknek. Az auctoritás hitele alászállt, ugy a vallásban, mint a politikában. Következése leend, hogy nem lesz pápa, nem lesz fejedelem. Mi áll helyébe ? Ne féljetek, nem marad üresen. Arról gondolkozzatok, hogy lerontassék a minek romolnia kell. Ki épület helyett ujat akar emelni, az a tervet is megcsinálja az újhoz, mielőtt az ót lerontaná; de itt nem arról van szó, — itt Herculesre van szükség, ki a népet a hydrától megszabaditsa. A fejdelmek köszönetét érdemlik a demokratiának. Azt mi nem voltunk volna képesek eszközölni, a mit ők végrehajtottak. Mióta azt látom hogy a fejedelmek milyen