Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 110 — Podhorszky ismét bele fogott munkám fordításába, és ismét kidőlt belőle. Elutazik Spanyolországba. Okos ember, de ingatag, majd erre, majd arra határozza magát. Munkám tehát le volna fordítva, de három külön fordító által, és egyik sem nézte ált végképen. Újra kell öntetni az egészet. De nőm osztálya sincs meg otthon. Bach határorozottan fenyegette, hogy vagyona áll jót érettem. De ez engem nem tartóztatna vissza semmitől. Hanem az osztály nincs meg, és ha gonosz testvérei ellen a hatóság nem ád támaszt, vagy azokkal épen közre dolgozik, mije sem marad. Ekkor aztán koldulhatunk. Tehát ezt meg kellene várnom. Ezzel családomnak tartozom. En nem tarthatom őket, és igy nem szabad őket a magokétul megfosztatnom. Nőm megérkezvén, saját nevemet visszavettem, a Neuberg név helyett. Emlékiratomba még azért sem foghattam, mivel némely irataimat otthonrul mind ez ideig meg nem kaptam, mikre pedig szükségem van. Kaptam Batthyány Kázmértól levelet Kiutahiából, octob. 1., melyben irja a köztem és Vukovics - Horváth közti pört illetőleg: „hogy akárki olvassa részrehajlatlanul, ki fogja találni, kinek van igazsága." Házmán F. ugyan onnét irja, sept. 30-rul: „Engem és bennünket e vad országban a börtönzés szenvedése, minden szellemi és anyagi élvezet nélkülözése kínoz, és mily társaságban? Ki ügyeinket oly szerencsétlenül vezette, itt megközelithetlen, kísérőivel csak napi rendeletek utján szól; azokban nem barátokat, de cselédeket lát; kormányozni akar itt is, de az absolutismus elvei és formái szerint; (Perczel) Mórral és (Mészáros) Lázárral nem beszél, ezek őt tartják tébolygónak, ő amazokat."