Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 95 — nem tettem és nem tehettem volna: mivel az áruló és árulás legalizáltatott. Nekem nagy szerencsém van az emberekhez ujabb időben. Vukovics régi barátom, alig nevezhetnék mást ugyannak. Itt és Londonban aláírást gyüjték, hogy kiszabadíthassam otthoni búvóhelyéből, pöröltem a vonakodókkal, magamat elhatároztam 400 francot adni, bár szűkölködöm. 0 időközben kiszabadul, Brüsselben Almássyval érintkezik, aztán itt mások körébe jut, — és a nélkül hogy kérdést tenne nálam, Horváth-tal, a püspökkel egy hosszú nyilatkozatot irnak óvásomra, melyben ők nevezve nem voltak, és gyanusitanak, vádolnak, bizonyitani igyekezvén , mintha a dictatura áltadása közösen végeztetett volna, holott nevem nem lévén ott, nekik, ha szólni akartak, csak saját tettöket kell vala igazolniok. Midőn én az igazság majdani elmondása miatt elhatároztam magamat minden áldozatra, el arra hogy elhagyassam, csak a nemzetet figyelmeztethessem: ez ellenszólás, e helyzetben, tőle, igen nehezen esett. Felelek nekik. Az könnyű. Csak mérsékelnem kellé az igazságot. 0 neki pedig megírtam, hogy e tettével ő felbontá barátságunkat. Keserves az még is, gyanusittatni, a hazát elveszteni, sőt még barátainkat is elveszteni.