Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 90 — Es te jó egészségnek örvendsz? Elment a zivatar fölötted veszély nélkül ? Nem kívánok választ tőled, de jól esik hinnem, hogy ha válaszolnál, az nekem vigasztaló fogna lenni. Hidd el, hogy ha sokat álltam is ki e néhány év alatt, soha nem feledkeztem meg rólatok, sem a hadban, sem Ázsia partjain, sem Hellás régi emlékei közt. Ezek egy nemzet temetőjét képezik, s temetőben járni annyi mint a jókról hívebben emlékezni. Es hogy ne emlékeztem volna reád a classikus világban, melyet te jobban ismersz mint bárki. Ott az athenei Acropolisban, a Parthenon aranyszínű oszlopsora alatt, ott hol Demosthén szónokolt, a Marathon mezején, Messéne romjai közt, Sparta sikján, Delphos titokteljes barlangjában. Ha volt a száműzöttnek egy boldog napja, az az volt, midőn a mult emlékei közt magamat s magunkat sirattam. Kevésben mult hogy Egyiptomba nem mentem. A régi múltnak temetőibe vonzott sötét kedvem. Porainkban így fognak utódaink taposni, a mult minden szenvedése és dicsősége a históriának egy szűk lapocskáját teszi. Azonban kedves Lipoldám vidám képe Máltába vitt, onnan ide, hol reá 15 hónapig várakoztam. Most ő Badenben van egészségét helyreállítani, onnan Párádra megy augusztusban — bár csak szerencséje volna megismerni titeket. A jövő telet miatta még itt szándékozunk tölteni, aztán fölveszszük a vándormadár szárnyait. Nekünk helyet a hatalmak szoktak kijelelni. De bár hova vessen a sors hulláma, légy meggyőződve, miképen reád