Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

- 82 — czia geográfiai társulatnak. E kérdés ránk nézve nemzeti dicsőség kérdése, mint az a Podhorski terve is, mit kegyeddel ime közlök. *) 0 három év óta a keleti nyelvekkel foglalkozik, példátlan szorgalommal és kitűnő sükerrel. Ismeri a latin, magyar, német, tót, horvát, szerb, lengyel, orosz, svéd, franczia, angol, spanyol, olasz, portugál, török nyelveken kivül, a finnét, mandsout, mongolt, chinait, sanskritot, tibetit. Több ajánlata volt pénzt kereshetni, de ő nyomorog és tanulmányait folytatja. Óhajtana maradni pályáján és ezen érdemelni hirt és kenyeret; kétféle terve van, egy missiót kapni keletre, vagy a bibliai társaságnál dolgozni, például a biblia tibeti nyelvre nincs leforditva. A mit Körösi be nem végzett, azt ő mint egy magyar utóda bevégezné. Tegyen lépéseket az illető helyeken és személyeknél. Szóljon Mayerrel, Nicolaival *) Azon utazó, kiről Szemere leveleiben oly sokszor van szó: Magyar László, kinek a magyar lapokban megjelent afrikai utazását Szemere Bertalan közle' Eónay Jáczinttal, ki azt angol nyelvre íbrditván, benyujtá a londoni „Royal Geogr. Society"-nek, hol felolvastatott, s nagy figyelmet gerjesztett; minek következtében a társulat megbízásából Rónay J. felszólította levélben Magyar Lászlót, afrikai utazása részletes leírásának megküldésére, ajánlkozván egyszersmind annak angol fordítására, s tudatván az utazóval, hogy a nevezett társulat kész a kiadási költségek fedezésére, sőt az utazó segélyezésére is. — A felszólítás a portugalli kormány utján küldetett Afrikába; de válasz nem érkezett reá soha, s így utazása angol nyelven nem jelenhetett meg. — Később Magyar László utazása első kötetét megküldé a magyar Akadémiának, s ez meg is jelent. E kötet tartalmát Rónay J. megismertette a londoni Royal Geogr. Society egyik ülésén. Ismét nagy érdeket gerjesztett, s valamint Pesten ugy Londonban is várva várták a folytatást, az ígért 2-ik és 3-ik kötetet, de ezek s hihetőleg mindenkorra elvesztek; mert Magyar László Portó de Cuioban, a benguelai kerületben, 1864-ben november 9-kén meghalt, egy kiskorú gyermeket hagyván maga után.