Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 68 — kivel Morócznál véletlen találkozám, — egészen megzavarodott, hogy mindennap meg akart látogatni, hogy stb. mondám neki: ti a száműzötteket elfeledétek, mi azt már megszoktuk. Korizmics, consul és otthon a magyar kiállítás elnöke meglátogatott, előbb kérdezvén fogadom-e? Azóta háromszor valék vele, okos, praktikus ember. Waldstein J. gróf is volt nálam, nem talált, én sem, sajnálom, mivel sokat tehetett volna a borügyben, de ma elutazik. Lónyay kétszer volt nálam, jó ember, de a régi egészen, hideg, számitó. 0 is mondá, analysisem Kossuth programmjának leirhatlan hatást csinált és szükség volt rá. „De miért várjátok hogy a sült gesztenyéket mindig én kaparjam ki? jegyzém meg; 10 napig vártam hogy tegye más." Feleié : „Sokan akartunk irni ellene, de aztán azt gondoltuk, miután Ausztria ellen irni nem lehet, és „état de siége" van, hát ne Írjunk erről sem." (Furcsa okoskodás, ha ugyan azt hiszik, hogy azon programm oly veszedelmes.) Tennap előtt Majláth Gy. és Wenkheim B. voltak nálam 2l/2 óráig, épen esett. Mindig politisáltunk, ők főkép kérdezősködtek, ezért, arról mi a teendő ? mit lehet otthon reményleni? holnap fogom őket látni, nem akartam, de dolgom van, és fáradt vagyok. Wenkheim bizony megőszült, Majláth nem; amaz mérsékelt (tudod csak privátim), ez még inkább, különben ő szólni is mert. Klapka a maga levelével csak vesztett, Széchenyi s mások mindenütt elbeszélik a mit te nekem mondái, t. i. hogy ő birta rá Kossuthot. — — — — — —