Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 60 — Én most Croatia visszakapcsolatát is reményiem, — s mindenik pártnak előnyére lesz. S ha mind ez nem józanítja ki az embereket, — megérdemlik a legroszabb sorsot. XVII. Páris, jan. 14-én, 1862. Kedves barátom! Más ugy se kiván nekünk jó új évet s jobb jövőt, tehát mint bajtársak kivánjunk azt egymásnak. Az ég pedig bizony nem derült hazánk fölött. A zavar ott feneketlen, ismét a Bach-rendszer uralkodik, némi magyar kötésben. A conservativek hallgatnak, mint Deákék is, erősen állnak de a negativ téren, senki nem lép fel valami positiv új eszmével. Ez initiativa hiánya az mi jellemzi az egész évet, 1860-dik oct. 20-ikától kezdve. Két ellenség áll szemközt, mely sem nem harczol, sem alkudni nem kész. Minden lehető állapotok közt a legszerencsétlenebb e tétlenség, — az a szerencse, hogy ellenségünk sem bir teremtő erővel megrontani bennünket. Én, ha Schmerling helyében volnék, tudnám mit kellene csinálni, hála Istennek hogy ő e részben vak!. . . Hagyjuk e szomorú tért! Justhtól tennap kaptam egy levelet, rosz utja volt, de szerencsésen megérkezett. Itt járt Ujházy L. fiával Farkassal, ki hajdan patvaristám volt, — az öreg Anconában ki van nevezve éjszak-amerikai consulnak. Nagyon összeroskadt testben. Most Türr van itt, nejével volt nálunk, de nem talált, mi is nálok, de szinte nem találtuk. I hear, he gives himself a great impor-