Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 59 s érdemeiről stb. beszélt. Mig ott meg nem fordult, nem hitt senkinek, — ott tökéletesen kigyógyult. Nógrád megye radikális rohamu gyűlést tartott, tudod ki? Zichy Ferencz elnöklete alatt. Pedig legelső kötelességük volt volna, azon embert, ki az orosz interventiót negocirozta s cs. biztos volt az orosz seregnél, — kiutasítani. Embereinknek erélyök ott van, hol az nincs helyén. XII. Páris, január 28-án, 1861. Valóban szomorúan érder kes olvasni a magyar lapokat. Erdemeiné, hogy legalább a lapokat megkapd, — talán Besterczebányai, elég nyers ember különben, szerezhetné neked. Végre — csaknem késő —Deák, megszólalt, egy speciális kérdésben, de irányt adni, s mindjárt kezdetben, kellett volna. Nyáry ismét 1848-ki modorába látszik visszaesettnek, — ámbár Kubinyi indítványára az amnestia iránt, manchesteri levelem végével felelt: „néha a népeken a sor amnestiázni." S a megyék sokszor ott hősek, hol nem kell az, és gyávák hol az szégyen, p. o. Nógrád az orosz tábori biztost, ifjabb Zichyt elfogadta főispánul, másrészről a hazájából megszökött Pulszkyt bizottmányi tagul választá. Ki értse ezt? Avagy, a sárosi főszolgabiró, Irányi mellett, ki botoztat zsidót, az összes tisztikar szót emel. Most ismét az amnestiát emlegetik. De hát a másik mi volt? Nem emlékezel a névre, ki a belügyminisztériumban tanácsnok volt a horvátok részéről? Nem Bogovics? Az egyik Kussevics volt. Kazinczy