Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 53 — képpel hozta elő, hogy egyszerűen azt felelém reá: hogy nem szolgálhatok vele. A képadásnak két oka lehet, vagy belsőbb ismeretség, vagy némi ambitió. Amaz nem az eset, én őt, ő engem nem ismer, sőt okom van hinni, rosz oldalból ismer, elleneimtől lévén körülvéve, különben igyekezett volna vagy megismerkedni, vagy illő lett volna, hogy ő maga kérjen meg. Mi az ambitiót illeti, képzelheted, nem sokat tartok rá, egy leányka albumában heverni, a leány bármi derék legyen. — — Bohóság nemde? De miről irjak? Fontosb az, hogy három Golescoval megismerkedem. Egy elbeszélte értekezését Kossuthtal Broussában, de tudtára adták, hogy excellentiázza. A nemzetek egyenlőségét Kossuth nem ízlelte, de forgott mint a szélkakas, sérteni sem akart. Azóta azonban tőle a románok elfordultak. Később Genfben 1854-ben Klapkával és Telekivel értekezett; a keleti háborúkor kedvezőnek hivén a pillanatot. Jellemző eset volt. Klapka nem osztozott az elvben (ő a históriai basist védi mint Kossuth); — de még is elfogadta. Teleki az elvet elismerte, — de midőn programmot irni s aláírni kellett volna, kibúvót keresett. Amaz képe a gyönge embernek, ez a diplomatának, ígérték irni fognak a többi magyaroknak, azt sem tették. Véleményem ismered: ]851-ben irtam czikket róla. Elolvastam neki, és sírt örömében, mondván, ő azt kezdte már hinni, hogy nincs magyar kivel egyetérthessen a román faj. Aligha egy értekezést nem irok egyik revueben e tárgyról.