Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 50 — zára küldtél, soha nem láttam, talán akkor keresett mikor nem valánk Párisban. Mi vissza oct. 9-én jöttünk. Távollétünk szerencsés volt volna, ha kis leányom a veres himlőt nem kapja meg, mely miatt a tengerfürdőt 6 hétig nem használhatta. Ellenben nőm ment volna teljesen minden fejfájástól, mi nem vala 4—5 év óta. De alig jövénk vissza szenvedései megrohanták, ugy látszik az itteni éghajlat neki nem való. S ime ez már 6 év óta tart igy7 ó' szenved folyvást, s mivel ő szenved, az én életem is elmorzsolódik aggódásban, tétlenségben, részvétben, de hiában, kegyetlenség volna tó'lem a nyugadalmas maradhatást, ha már a hazát vele elvesztettem, mely a férfiúnak drágább lehet, de a nó'nek szükségesb. Talán nem is jöendettünk volna vissza ide, ha testvére itt nem fogja a telet tölteni Ide jött egy régi barátja is, Kozina, festész; nem fogod ismerni, mivel ó' szegény ember lévén, Pesten nem hireskedett, mint azt B . . . . a kevésbbé ügyes művész, de pénzvágyó, sükerrel teszi. Simonyi is megérkezik növendékével, ő itt botanikát, geológiát, chemiát akar tanulni, és keletre utazni, Indiába, úgyis mint tudós, ugy is mint photograph. Ezen jó ismerősökre annál nagyobb szükségünk van, s van kivált az asszonynak, mivel Mimit egy jó intézetbe adtuk, — nekünk ez nagy áldozat, de az ő java és egészsége azt kivánja. Mészáros nem rég irt, mi összeköttetésben vagyunk egymással. Mint barát s nevelő van egy amerikainál. Türr keleten van, de még tiszti állás nélkül, — ezredesnek nem teszik, alább sokkal nem akar menni, mint Klapka is fővezér nem lehetvén, viszszatért, s Kmetynek hagyta a dicsőséget s érdemet. Ha