Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 48 — Talán azt is bebizonyíthatnám, hogy nem is akartak hivni. A gyanúsítás fészke Pest. De én effélékre nem ügyelek; annyi nagyság van bennem, bár törpe vagyok. Másoknak irányomban! viselete elveimet nem határozza el. En mondtam ki, 1-ször, hogy első teendőink szabad sajtó és országos pártorganizálás. Követjelentési beszédem talán csak maga volt consequens a diaeta végéhez. Erős, kemény, izgató. Ha a mult diaetai többség igy referál, dolgaink nem állanának ily roszul. A mult diaeta nem volt organikus egység, hanem csoportozat, a vezérfonalat tekintve. Épen az ellenség érdekében talán jobb ha ideiglenesen kisebbségben maradunk. Eszélyesek és tactikusok nem vagyunk, és bátrak minden irányban. O nyomorú esetei a mult diaetának. Emlékezel a kir. városi módosításokra? Az ellenzék, a mult diaetai, nem érdemli, hogy azon alakában megéljen! Az ellenzéknek ujjá kell születni. 1825—1836, 1846 más idők, mindenikben uj arczczal birjon az ellenzék. Es mit csinálnak embereink, gazdagaink? Nagyszerűség melyikben van? Széchenyit nem szeretem, mert zsarnok- és üldöző-természet, de nagyszerűség és kitartás és bátorság alig van másban. Sorainkban a kitartó, a nagylelkű szegény, a gazdag nem áldozatos. Bámulom a conservativokat, bár utolsó alakulások nevezetes politikai bak nálok, és sajnálom magamban, hogy a pártorganizálási tanácsomnak ők veszik hasznát. Ok tevékenyebbek, együvé tartóbbak mint mi, e szerint a diadalt érdemlik. Isten se segitse, a ki maga nem tesz. — Látod én boszús vagyok. Rövid e levél, e papir.