Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 32 — Ha ti egymást jól megértitek, talán együtt is kormányozhatnátok. De gyökeres legyen a megértés, megegyezés: ha mindenki e mellett nem maradhat a polczon, az mit sem tesz, áldozatot hozni élettel se irtózzunk az egységnek. En lelépek első, utánnam a többi mind, s imádkozzunk, ha sükere lesz. Neked ajánlom például Cavaignacot,vagy kit? megvallom egyet óhajtottam volna, t. i. nagy légy, nagy lettél volna az engedelmességben, mint parancsolásban jeles vagy. Azt hiánynak ismerem benned, az engem bántott, mert az tökéletlenség. Emlékiratomat nem közölhetem veled most, miben lemondtam. Azt tudatom veled, hogy irtam már Kossuthnak is, ép ily ó'szintén. Végezzétek el a dolgot, vagy egyik lépjen le, és a nemzet ne ontsa vérét híjában, ne ontsa ok és remény nélkül. Tökéletesen végezzétek, vagy osztozván a hatalommal, vagy egyik átvévén. A minisztérium most a lemondást tartja a haza iránti kötelességének. Még egyre figyelmeztetlek, ha túl igen katona volnál, ne légy az. Becsüld a polgári elemet; ez nem csak a,z igaz republikánus (mivel erre te nem sokat adsz) de az igazi szabadság értelme. Hidd el, a nép azon kútfő, melyből merítvén a haza védelme bevégeztethetik. Csak kellőleg, czélszerüleg kell használni. A népharcz az, a mi a ráczé, mivel elpusztítva, üldözve, földönfutó, harczol halálig. E határig víve a nép hős lesz. Nekem nem jutott más szerep, mint az igazat mondogatni. Nem csudálok senkit kétkedés nélkül, az érdemet, tehetséget annál tisztábban látom. Tudom kiknek kell egyetérteni. Tehát a haza nevében kérlek végezz Kossuthtal.